2008. október 2., csütörtök

Szeptember

1 hete lassan, hogy megvolt a szeptemberi tanácsülés. Azóta 3-szor fogok neki megírni a bejegyzést. A napirend alapján arra gondoltam, hogy 1 óra s mehetek haza( épp pályázatott akartam írni). Költségvetés modosítás, autonómia népszavazás és persze a különfélék.

A Költségvetés módosításnak 2 része volt: 1. A faluról készülő, bemutató dvdért fizetni(100 db)
2. 3 sors verte ember alkalmazása mint szociális gondozó a tanácshoz( ez törvényi rendelkezés, csak a költségvetéstől függ, hogy lehete)
Senki sem gondolta hogy itt mi lesz. Komolyan mondom, hogy a vita végén kiábrándultam néhány emberből. Én azt hittem ha valaki tanácsos lesz, akkor a faluért, a közösségért lesz az és nem azért hogy személyes vitáit megoldja. Pedig néhányan ezt csinálják. Azt hittem, hogy van fontosabb érdek mint a személyes. Ilyen hangnemű tanácsülést nem kivánok senkinek. Sértegetések, személyes sérelmek, órdibálás. És miért? 100 dvdért, amely bemutatná a falut.(Istenem mi lesz a költségvetéskor!!!!!!!!!!!!)
Végül a doktor Úr kompromisszumos megoldása feloldotta a hangulatot( habár nem értem, hogy hogyan jelent ki valaki olyat, hogy az előző tanács nem csinált semmit, miközben Ő nem volt akkor tanácstag, és nem vett részt egy ülésen sem).
Ekkor jött a bomba(nekem). Az egyik VPSZ-es kolléga ellene szavazott a határozatnak( tehát annak is hogy szerencsétlen emberek kapjanak egy kicsi pénzt). Éreztem, hogy leesek a székről. Nagyon rossz érzés volt.

A többi pont nem váltott ki ekkora vitát, ez elég volt. A külőnfélék hozták a megszokottat: a VPSZ támadt, a két polgármester meg beszámolt az eredményekről. Jöttek a kérdések és szerencsére a tervek is.

Én mint legfiatalabb tanácsos felkaroltam kollégám azon kezdeményezését, hogy gyűjtsünk aláirást a fő út mentén lakók helyzetének a javítására. Kibírhatatlan az ami most van( de erről írok az aláirás gyűjtés előtt). Végre egy hasznos ötlet.

Általában a tanácsülések után megbeszéljük a dolgokat. De most csendre volt szükségem, és gondolkodásra.

Egy kérdés van bennem azóta is:

Érdemes ebben az értelmetlen személyeskedésben résztvennem?




Ti, hogy látjátok?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csupa véletlen,hogy kerestem marosvásárhelyi Demeter Ferenc barátomat és önre találtam kedves Fiatal Ur!1949-ben kénytelen voltam elhagyni azt a földet ahol születtem és az ismeretlen Újvilágba menekülni.
Akikért távoznom kelett,kisértetiesen
hasonlitottak az Ön által leírt spicliskedő,tamáskodó,magukat öntömjénező,mindent fenékkel gondoló
és cselekvő,nagy valószinüséggel erdőközelben született nagyravágyó,emberforma démonokra.
Azóta a világ nagyon sokat változott,most már belátom,hogy maradnom kellett volna.Arra biztatnám Ferenc,ne adja fel soha küzdeni,mert nem mindegy azt otthon
akár lemaradiak,vagy sokezer kilóméterrel odébb idegenek ellenébe tenni.Áldás Önre!
Harsleveli Sándor,Summerset,USA.