1 hete lassan, hogy megvolt a szeptemberi tanácsülés. Azóta 3-szor fogok neki megírni a bejegyzést. A napirend alapján arra gondoltam, hogy 1 óra s mehetek haza( épp pályázatott akartam írni). Költségvetés modosítás, autonómia népszavazás és persze a különfélék.
A Költségvetés módosításnak 2 része volt: 1. A faluról készülő, bemutató dvdért fizetni(100 db)
2. 3 sors verte ember alkalmazása mint szociális gondozó a tanácshoz( ez törvényi rendelkezés, csak a költségvetéstől függ, hogy lehete)
Senki sem gondolta hogy itt mi lesz. Komolyan mondom, hogy a vita végén kiábrándultam néhány emberből. Én azt hittem ha valaki tanácsos lesz, akkor a faluért, a közösségért lesz az és nem azért hogy személyes vitáit megoldja. Pedig néhányan ezt csinálják. Azt hittem, hogy van fontosabb érdek mint a személyes. Ilyen hangnemű tanácsülést nem kivánok senkinek. Sértegetések, személyes sérelmek, órdibálás. És miért? 100 dvdért, amely bemutatná a falut.(Istenem mi lesz a költségvetéskor!!!!!!!!!!!!)
Végül a doktor Úr kompromisszumos megoldása feloldotta a hangulatot( habár nem értem, hogy hogyan jelent ki valaki olyat, hogy az előző tanács nem csinált semmit, miközben Ő nem volt akkor tanácstag, és nem vett részt egy ülésen sem).
Ekkor jött a bomba(nekem). Az egyik VPSZ-es kolléga ellene szavazott a határozatnak( tehát annak is hogy szerencsétlen emberek kapjanak egy kicsi pénzt). Éreztem, hogy leesek a székről. Nagyon rossz érzés volt.
A többi pont nem váltott ki ekkora vitát, ez elég volt. A külőnfélék hozták a megszokottat: a VPSZ támadt, a két polgármester meg beszámolt az eredményekről. Jöttek a kérdések és szerencsére a tervek is.
Én mint legfiatalabb tanácsos felkaroltam kollégám azon kezdeményezését, hogy gyűjtsünk aláirást a fő út mentén lakók helyzetének a javítására. Kibírhatatlan az ami most van( de erről írok az aláirás gyűjtés előtt). Végre egy hasznos ötlet.
Általában a tanácsülések után megbeszéljük a dolgokat. De most csendre volt szükségem, és gondolkodásra.
Egy kérdés van bennem azóta is:
Érdemes ebben az értelmetlen személyeskedésben résztvennem?
Ti, hogy látjátok?
futottak
4 éve
1 megjegyzés:
Csupa véletlen,hogy kerestem marosvásárhelyi Demeter Ferenc barátomat és önre találtam kedves Fiatal Ur!1949-ben kénytelen voltam elhagyni azt a földet ahol születtem és az ismeretlen Újvilágba menekülni.
Akikért távoznom kelett,kisértetiesen
hasonlitottak az Ön által leírt spicliskedő,tamáskodó,magukat öntömjénező,mindent fenékkel gondoló
és cselekvő,nagy valószinüséggel erdőközelben született nagyravágyó,emberforma démonokra.
Azóta a világ nagyon sokat változott,most már belátom,hogy maradnom kellett volna.Arra biztatnám Ferenc,ne adja fel soha küzdeni,mert nem mindegy azt otthon
akár lemaradiak,vagy sokezer kilóméterrel odébb idegenek ellenébe tenni.Áldás Önre!
Harsleveli Sándor,Summerset,USA.
Megjegyzés küldése